01.- Chapter

Mindenki ott volt a konyhában. Alex is épp akkor ment ki.

- Kurva, kurva, kurva.. ohh nem... mégegy KURVA! - Zayn a gép előtt ült és facebookozott.

- Zayn neked minden szexy csaj kurva?! - Kérdezte az akkor előlépő Alex.

- Figyeld , hogy tartja a seggét! - Alex szépen odabattyogott és megnézte.

- Ezek tényleg kurvák.. - Mindenki sejtelmesen rá nézett. - De komolyan ott van a leírásban.. "Ha akartok egy jó partit hívjatok".. és ott van telószáma.

- Uram isten.. - Mondta Liam és félkómásan belekortyolt a kész kávéjába.

- Szólítottál? - Kérdezte Harry.

- Istent szólította és nem egy vakbarmot! - Válaszolt azonnal Zayn.

- Kösz..

- Tényleg.. pasi lehet kúrva? - Kérdezte Alex.

- Nem. De ha az akarsz lenni mennyit kérsz egy órára? - Kérdezte Zayn. Mindenki röhögni kezdett kivéve Alex.

- Nem akarok az lenni te buzi köcsög!

- Vigyázz a szádra Alex. - Szólt rá kegyelmesen Liam.

- Mi van Bambi előbújtál  az odúdból? - Gúnyolódott Alex.

- Nem vagyok BAMBI!

- Fiúk! Elég legyen már! - Állította le Harry őket, sikerrel. - Nézzétek.. itt egy levél..

- És? - Kérdezte Zayn. - Tudjuk, hogy néz ki egy levél!

- Nem az... csak.. a feladón az áll "William Lane".

- Az meg ki? - Kérdezte Alex. Zayn kikapta Harry kezéből és kibontotta.

- Az áll benne, hogy:
"Sziasztok fiúk. Kibéreltem a lakásotokat.. nyugi nem kell kiköltöznötök! A lányom és néhány barátnője oda megy lakni hozzátok, úgyhogy viseljétek el őket. Mire megkapjátok a levelet már félúton járhatnak! Úgyhogy.. rakjatok rendet és ma ne menjetek suliba a borítékban  megtaláljátok az igazolásokat amik négy napra szólnak.
Ui.: Ha bántani meritek a lányokat kinyírlak titeket!! Sziasztook!"

- Mivan?!! - Morgott fel Zayn. - Kurvák jönnek ide lakni?!!

- Hát ebből mi lesz? - Kérdezte aggódóan Liam.

- Miért? - Kérdezett rá Alex.

- Nézd meg mekkora itt a kupi! Hamarosan ideérnek és akkor lesz nekünk itt nagy baj a fejünkön! - Zayn összetette a kezét és elkezdett imádkozni! - Adja isten, hogy ne kurvák legyenek...

                                                                  *** 

- Sam a rohadt életbe! - ordítottam hátra, miközben próbáltam a kormányt rendesen fogni, de elég nehéz volt, így hogy legjobb barátnőim egyike a vállamra helyezte a rohadt büdös cipő nélküli lábát.

- Sam hagyd abba, Rose idegbeteg lesz - nevette Chloe, miközben a tükrében pofáját leste, s lábai közt tartotta a kibaszott fésűjét.

- Hát, Rose agyfaszt fog kapni! - mordultam fel, majd leparkoltam az éppen útba-eső kisbolt előtt.

- Nem értem minek megállni  - jelentette ki Holl. - Ha nem állnánk meg ennyiszer, hamarabb odaérnénk - magyarázott nekem, pörgetve egyik zenélő füldugóját, melyből hallottam Lady Gaga hangját, pedig ordított a rádió.

 

- Nem állunk meg, csak szépen átülsz vezetni, mert migrénem lesz.

- Faszpirint, kapja be! - nevetett, s pár perc alatt helyet is cseréltünk.

- Mikor érünk már oda? - nyöszörögte Sam, miközben hajával szórakozott.

- Olvass valamit, hallgass zenét, beszélgess Chloeval vagy bármit, csa..... csak fogd be, jó? - morogtam.

- Én olvassak?!! Bölcsi óta ismersz mégis azt mondod, hogy olvassak! - Mordult fel Sam.

- Ok, bocsi.. csak fogd bee!

- Rose... - fogta meg a vállam Chloe barátnőm.

-Igen?

- Te miért vagy ilyen idegbajos? - hajolt előre, miközben Sam halkan kuncogni kezdett.

- Mert tele van veletek  a tököm.

- Hűű, neked olyanod is van? - nevetett Chloe hátul miközben Sam már idegbajosan röhögött, s akkor a sztrádáról láthatóvá vált egy hatalmas tábla, mely egyértelműen közölte velünk, hogy hat kilométerre vagyunk Londontól. Igazából, az a hat kilométer alig tűnt pár méternek, nagyon hamar kilyukadtunk a kertvárosban, ami nagyon jó volt, hisz a kertvárosi gimibe fogunk járni.

- Na, már csak a lakást kéne megtalálni - sóhajtotta Holl, letért az autópályáról, s egy kissé zötyögős, fákkal körülvett vékony útra értünk. - Nem tetszik ez nekem - suttogta Holl. - Ez egy erdő?!

- Hogy a francba kerülnénk mi egy erdőbe?!! Ezek csak fák - mordult fel Chloe.

Lassan kihalásztam a cetlit a táskámból, melyre lakhelyünk pontos címe van írva.

- Itt a cím - nyomtam Holl képébe, mire ő  hunyorítva elolvasta.

 - És én most honnan a faszomból tudjam, hogy ez hol van?! - háborodott fel miközben barna haját kitűrte arcából.

Hangosat sóhajtottam, majd buzi telefonomon (azért buzi, mert Xperia SP-m van) bekapcsoltam a GPS-t, és belepötyögtem a címet, lehelyeztem az ölembe, várva, hogy mondja Hollnak az utat.

-Állítsd Pákósra - röhögött Sam, miközben zsebére dugta a saját IPhone 5-jét. Vigyorogva bólintottam, s át is állítottam a beszélőkét. Holl beletaposott a gázba, miközben nézte a jeleket, amiket a GPS kiírt.

- Lassabban te buzi köcsög! - ordította Pákó a mobiltelefonomból, mire mind a négyen nevetésben törtünk ki.

Még párszor elkiáltotta magát szegény, de sikeresen elvezetett minket új lakhelyünkhöz. Egy szépen festett, barack sárga tömbháznál parkoltunk le. Egy bejárata volt, sok-sok ablakkal. Hat emeletű épület, hat erkéllyel.  A ház előtt szép virágok nyíltak, melyek még élvezték az őszbe nyúló nyarat, s fák is még elég tavasziasan zöldelltek.

Kiszálltunk Ferrari autónkból, s a többiek a bőröndjeinkkel kezdtek foglalkozni, míg én elővettem fényképezőgépem, s lefotóztam a házat, a szép tájat. A beton tiszta volt, olyan volt mintha készültek volna arra, hogy jövünk. Az útról felléptem a szürke patkára, s végigmentem a járdán. Minden olyan üde volt;  beszívtam a friss kertvárosi levegőt.

Jó előérzetem volt, mindennel kapcsolatban. Egyszerűen, ez a táj megnyugtatta a lelkem, el tudtam képzelni, ahogy kijövünk a lányokkal, leterítünk egy pokrócot, s piknikezünk, kibeszéljük a tanárokat, lányokat, fiúkat. Ahogy végigmentem a füvön, a mi lakhelyünk mellett gubbasztott egy ugyan olyan apartman, kiköpött hasonmása a másiknak. Kattogtam kicsit gépemmel, majd beálltam a lányokhoz segíteni. Hat csengő volt, olyan nevekkel hogy ’1. lakás’, ’2. lakás’, ’3. lakás’, ’4. lakás’, ’5.lakás’, ’6.lakás’.

- A fecni szerint a másodikon fogunk lakni - mondtam, majd megnyomtam a gombot, mely az említett lakhelyen fogja jelezni, hogy jó lenne, ha az ott tartózkodó pasik kijönnének és behurcolnák a cuccainkat.

A kinti ajtó kiadta azt az idióta hangot, mely egyértelművé tette, hogy tolni kéne a rés-zárót, mi pedig beléptünk a folyosóra.

- Ki fog beszélni? - motyogta halkan Holl. - Mert én nem, az biztos.

 - Majd Rose - válaszolta Sam.

- Miért én? - sóhajtottam, s akkor kinyílott a 2. lakás címkével ellátott ajtó.

 Egy dögös pasi állt az ajtóban, mosolyogva, félmeztelenül.

- Sziasztok.. - Szólalt meg, mi meg bambán álltunk ott mint a kutyaszar.

- He-Hello.. - Törte meg a kínos csendet Chloe. A félmeztelen elkezdett kuncogni.

- Gyertek be!

- Ok.. - Válaszolt szavára Chloe és megragadta a kezemet, jelezve, hogy nincs veszély, nem fog minket megenni úgyhogy toljuk be a seggünket.

 Mikor beléptünk mindannyian megálltunk és bambán lestünk ki a fejünkből.
Olyan szép volt a ház, hogy elállt tőle a lélegzetem..  


- Au.. - Sam rázott vissza a valóságba egy orbitálisan fájdalmas csípéssel.

- Mivan?! - Suttogtam. A fejével jelzett, hogy tekintsek  egy szoba felé. Három fiú lépett elő és mindegyik félmeztelenül. Meghaltam?
Vagy álmodom?...
                                                                                                                               
Welcome - azaz köszöntő - szöveg

Kedves olvasó! Először is, nagyon szeretném megköszönni, ha elolvastad a részt. Ha tetszett,  írj kommentet és/vagy iratkozz fel. Elnézést a trágárságért, de próbálom a lehető legélethűbbre írni a történetet, mivel, gimnazista fiúktól nem várhatjuk el, hogy gyönyörűen beszéljenek, mint egy Rómeó. A történetben lesznek perverz részek, valamint a fiúk és a csajok fognak trágárkodni. Mielőtt bárki is felháborodna, hogy a címben hat fiú szerepel és a szövegen csak  négy van említésben meg a "szereplők" bejegyzésben is csak négy van (mondjuk ott kiírtam az okot) de ha kell elmondom. Az első pár részben csak ez a négy fiú fog szerepelni (a második részben kiderül hol van a többi!) ezért csak eddig őket említettem meg. Van egy bizonyos oka, amiért nem tettem őt bele az első részbe. A történet kialakulásáról annyit, hogy elegem volt abból, hogy szinte minden blog durva, sírós, depresszív vagy éppen őrült szerelemről szól, ezért megpróbálok összehozni egy élvezhető és laza blogot(mondjuk ebben is lesznek szerelmesek, szakítások..). (De a depresszívsírósésőrültenszerelmes blogokat is szeretem)

Köszönöm, ha feliratkozol, kommentelsz!
Ui.: Tudom, hogy elég sablonosnak tűnik, de a fiúk NEM sztárok, NEM jött létre a banda!   

                                                                                                                         xoxo.Nicole Crusader.